2015. szeptember 29., kedd

Losing Hope - Reményvesztett

Colleen Hoover
Losing Hope - Reményvesztett (Hopeless II.)

Fülszöveg:
Colleen Hoover, New York Times sikerlistás szerző valósággal megbabonázta olvasóit a Hopeless-szel. A történet egy hányatott sorsú lányról, Skyról szól, aki összetalálkozik rég elvesztett gyermekkori barátjával, Dean Holderrel. A fiú segít a sokkoló családi múlt feltárásában, így Sky végre elcsitíthatja magában a mély sebet hagyó emlékeket és érzéseket.
A Hopeless Sky szemszögéből mutatta be az eseményeket, a Losing Hope pedig bepillantást enged Dean Holder történetébe, akit régóta kísért a kislány elvesztése. Úgy érzi, kudarcot vallott, amiért nem tudta őt megmenteni. Holder életét beárnyékolja a megbánás és a bűntudat. Sohasem hagyott fel Sky keresésével, mert úgy érzi: ha megtalálná, tovább tudna lépni végre. Arra viszont nem számított, hogy a találkozás pillanata még kínzóbb fájdalmat hoz.
Holder a Losing Hope-ban meséli el, hogy a tizenhárom évvel korábbi események miként hatottak az ő és családja életére, s hogyan lett magányos küldetés számára a lány megmentése. A végleges gyógyulást azonban csak a Sky iránt érzett szerelem hozhatja el…

Mostanában egyre gyakrabban botlok olyan könyvekbe, ahol ugyanazt a sztorit írják meg, ami előtte is volt, csak a másik főszereplő szemszögéből. Miután nem tetszett Jamie McGuire írása, eléggé félve vártam ezt a könyvet, de amikor a kezembe került, azonnal elkezdtem olvasni, és nem is bántam meg.
Még mindig a Three Days Grace Never Too Late - je jut eszembe erről a történetről.

A történet nem sokban különbözött a Reménytelen-től, DE, voltak plusz jelenetek, és a Less-nek szóló levelek sok mindent megmagyaráztak. Még olyan dolgokat is, amiket eleinte ellenszenvesnek találtam - például hogy miért Holder - nek kell szólítani Dean-t. Eleinte ezt egy keménykedős gesztusnak véltem, aztán kiderült, hogy ennek is van története. Plusz még az is érdekes volt, hogy milyen szemetek voltak az iskolában a diákok amikor kiderült, mit tett Less. Érthetőbb lett hogy Dean miért nem akart visszamenni abba a suliba.

Plusz nagyon jó volt, hogy kicsit jobban megismerhettük Danielt. Egyik kedvenc szereplőm lett a hülye neveivel meg a frappáns mondásaival, elsősorban itt az ebédlős jelenetre gondolok, nem sokkal Less halála után. Jól megmutatta az embereknek, hogy milyen kétszínű a többség.

Sky/Hope története is egy picit jobban kibontakozott, plusz itt nem volt annyi érzelem, mivel nem szeretem ha egy könyv túl csöpögős (igaz a Hopeless sem volt az), én jobban szeretem a megrázóbb könyveket, mint amilyen a Reményvesztett is. Sokkal hitelesebb volt nekem kívülről látva, sokkal jobban bele tudtam képzelni magam az eseményekbe, és végre teljesen megértettem Dean minden egyes tettét is, ami még jobbá tette az egészet.

Sky itt még szimpatikusabb lett, még jobban előjött az erős énje, amit nagyon tudok szeretni egy főszereplőben.
Dean végre teljesen érthető lett, és végre meg is kedveltem. Sokkal szimpatikusabb volt ebben a könyvben, mint az előzőben, jobban ki tudott bontakozni.
Daniel, teljesen kész vagyok tőle, színt és némi vidámságot vitt a történetbe. Belevaló srác, remélem, a rajongók kikövetelik az ő történetét is, persze a szokott stílusában. én elolvasnám. :)
Karen itt is jó fejnek tűnt, róla egyebet nem nagyon tudok mint mondani.
Less végre egy csomó mindent megmagyarázott a búcsúlevelével, és megint újabb megvilágításba helyezte a történetet, ami nagyon jó, és megint ott volt az a "fenébe, ezt se gondoltam volna..." érzés, ami szintén nagyon érdekessé tudja tenni.

A Less-nek szóló levelek színesebbé tették a történetet, és jobb volt Dean szemén keresztül is meglátni a dolgokat. Bár már tudtam, hogy mire számítsak, még mindig megleptek a fordulatok, és egyáltalán nem érződött, hogy nő írta, aminek nagyon örültem.

Akárhogy is, a Hopeless is nagyon tetszett (már amennyire egy ilyen könyv tetszhet), de a Losing Hope szerintem sokkal jobban átadta a lényeget, és sokkal hatásosabb volt.

Ajánlom mindenkinek, mivel bár lassú fogyasztású könyv (néha tényleg annyi minden érzést vált ki az emberből, hogy egy időre félre kell tennie, hogy aztán tiszta fejjel tudja folytatni), de egy életre szóló élményt ad.

Nekem ez 5*/5 volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése