Emlékképeim :)

Ma ébredtem csak rá, hogy ismét eltelt egy év. Olyan, mintha csak pár hét telt volna el. Számomra még mindig hihetetlen. Visszanéztem a képeket, és rájöttem, rengeteg különleges nap, pillanat volt idén is, amiért kár lenne, ha csak úgy elveszne a digitális útvesztőben. :) Számomra ezek voltak az év szép pillanatai, amikről készült bizonyíték is. :)

Idei kedvenc könyveim

Ezzel a könyvvel indítottam az újévet. Még most is szívesen gondolok rá vissza. Bár végig pörgős volt, mégis megvolt a maga kellemes hangulata.

Ez a rész nem annyira tetszett, mint az előző - sőt, az egész sorozatból ezt szerettem a legkevésbé -, mégis érdekes volt, tetszett.

Végre egy kicsit többet is megtudhattam Milanról. Illetve még bejött pár szimpatikus szereplő, és jobban kibontakoztak a dolgok. Erről a könyvről mindig az jut eszembe, hogy a suliban, az órák közti szünetekben olvastam :)

Persze, hogy a kedvencem a legrövidebb... :D Akárhogy is, imádtam ezt az érzést ami az egész sorozatot körüllengte, és már alig várom, hogy a folytatását olvashassam.

Kellemes esős délután-hangulata volt. Már várom, hogy a második részt olvashassam.

Ha olvastál már ilyen könyvet, nem kell magyaráznom, miért tetszett.
Ha pedig még nem olvastál ilyet, sürgősen pótold be. :)

Azt hittem, már kinőttem a rocksztáros - farkasos korszakomat. Ez a könyv bebizonyította, hogy érdemes kivételt tenni, és, hogy ez nem így van. :) Maggie írásai még mindig lebilincselnek. Illetve ez a könyv a legjobb választás egy forró nyári délutánra. :)

Kicsit nehézkesen indult ez a könyv, de a hangulata utánozhatatlan.

Szeretnék én is az időben utazni... Lehetőleg valami Gideon - kaliberű társsal. :)
Tökéletes könyv az őszi, kellemesen bebábozódós olvasáshoz. :)

A mókus maga az ördög.
Ez a történet pedig maga a varázslat. :)

A nyugalom ellen elkövetett gyilkosságnak minősül ez a könyv. Egyik legnagyobb kedvencem, és nagyon nem bántam meg, hogy újraolvastam. Sok apró, de fontos összefüggésre csak most jöttem rá. Egy hátborzongató csoda ez a történet.

Maggie és Ronan varázsa még a borongós téli napokat is boldoggá varázsolja. Már csak ezért is szerettem olvasni. Bár a Kék liliomtól félek. :)

Idén ezeket a könyveket olvastam a legszívesebben. Mindegyikhez egy-egy időszak, egy különleges hangulat kapcsolódik.

Örülök, hogy ennyi kiváló történettel ismerkedhettem meg. Remélem, ez továbbra is így lesz. :)

Ti miket olvastatok, ami tetszett? :)

A Nap ünnepe - Karácsony

Így, év vége felé mindenki kicsit várja az év legnagyobb ünnepét - van, aki azért, mert szereti ezt az ünnepet, és van aki azért, mert szeretne minél előbb túlesni rajta, esetleg pihenni egy kicsit az egész éves hajtás után.

Az utóbbi időben úgy érzem, kicsit kezdtek áttérni az utóbbi kategóriába. Már nem várom úgy ezt az ünnepet, mint kiskoromban, mikor ez volt az év fénypontja. Sőt, mostanában kicsit elgondolkodtam azon, honnan ered ez az ünnep, ez a szokás, és hogy mik is ezek az újfajta elvárások. Kezdem úgy érezni, eltorzították az ünnep lényegét. Mert az szép, hogy a szeretet ünnepe, ilyenkor összegyűlnek a rokonok, barátok, és megajándékozzák egymást. De ott van az is, hogy merő szeretetből fákat vágnak ki, hogy feldíszítsék, majd néhány nap / hét múlva kidobják, mintha csak ennyit érne. A szeretetből már nem sok maradt, a legtöbb embert leköti a vásárlás, készülődés, az ünnepek miatti kavarodások a munkákban. Az ajándékozásról pedig nem is nagyon tudok mit mondani, csak annyit, hogy nem örülök annak, hogy a fogyasztói társadalom ilyen buta elvárásokat támaszt ezzel kapcsolatban. A hitelekről már nem is beszélve. (Nem elég, hogy életképtelen a dolog, de még buzdítják is rá az embereket.) Egyre inkább kezd efelé elmenni ez az egész, és ez a legszomorúbb az egészben. Már majdhogynem versengés bizonyos körökben, hogy ki mit vesz a másiknak, vagy éppen mit kapott. Mintha nem is az számítana igazán, hogy amit kap, annak örüljön, az legyen kedves valamiért. Sőt, mintha nem is a szeretetről szólna már ez az ünnep.

Ezen felbuzdulva kicsit utánaolvasgattam az ünnep eredetének. Bíztam abban, hogy őseink sokkal jobb módon ünnepeltek mást, és hogy az az ünnep nekem jobban tetszene. Így is lett. Egy oldalon találtam meg azt, amire kíváncsi voltam, és megörültem. Téli napforduló. - Sokkal logikusabb, mint a szeretet ünnepe, mert szeretni nem csak három napon kell, hanem az összesen. Az, hogy megörülnek, megünneplik azt, hogy a napok hosszabbak lesznek, és elkezdődik az új termőév. Érdemes elolvasni az Árpád Rendjének Jogalapja Tradicionális Egyház lapján lévő cikket. Kifejezetten tanulságos.

Elszomorító, hogy egy magyar eredetű ünnepet eltorzítanak, rábírják az embereket, hogy megvegyenek olyan dolgokat amik nem biztos, hogy kellenek nekik, és ezt elnevezik a szeretet ünnepének, mikor ez az ünnep valójában az Életről szólt, és nem csak egy dologról.

Remélem, eljön az az idő, mikor az emberek visszatérnek az ősi hagyományokhoz, visszateszik az ünnepet a megfelelő napra, vagyis huszonegyedikére, és szeretteik körében, tüzekkel segítenek a Napnak legyőzni a sötétséget. Akkor talán az újfajta belső sötétséget is sikerül eltüntetni.

Persze ez csak az én magánvéleményem.

Ti mit gondoltok erről? Mit ünnepelnétek szívesen?

Ezúton is köszönöm a megtisztelő figyelmeteket!

Sok boldog Téli Napfordulót! :)

Beth

Eltelt a november, és a december is vége felé jár...

Az idei utolsó rózsánk. :)

Ez az utolsó őszöm és telem gimisként. Legalábbis remélhetőleg. Még mindig furcsa erre gondolni. Amikor elkezdtem ezt a sulit, kissé nagyon utáltam ide járni, és el sem tudtam képzelni, hogy valaha is a végére érek. Az utóbbi a mai napig változatlan maradt. Csak akkor kezdtem elhinni, hogy lassan ki kell lépnem az igazi életbe, mikor már pár napja hordtam a szalagomat. A várt szalagtűző, amitől annyira féltünk, hogy valamit elrontunk, végül csak meglett, és semmi nagy baj nem történt. (erről korábban már írtam).

A november végét pedig egyszerűen csak pihenéssel töltöttük. A nagy ünnepség, a folytonos készülődés után hirtelen egyhangúnak tűntek a napok. Így kezdődött a december. De legalább gyorsan elfutott ez a hónap is. Megvolt a tablófotózás, meg persze a szokásos viták is. A csuriavatót is letudtuk, voltak jó pillanatok - például mikor megszámoltattuk a sráccal a csempét, aztán mondtuk, nem jó, inkább úgy számolja, hogy egy csempe, két csempe csempe, három csempe csempe csempe.... és húsznál rájöttünk ,hogy ez bizony taposólap, szegény srác kezdhette elő a nyelvtörőnek is beillő taposólapozást... vagy mikor szétrugdaltuk a kukoricát, amin azelőtt térdeltek, hadd söpörjenek... vagy amikor a békatalpas futónak pluszban odaadták a rosszul beállított távcsövet, használja azt is... -, de eléggé szervezetlen volt, ebből többet is ki lehetett volna hozni.

Könyvek ihlette - Időtlen

Idei kedvenc olvasmányom. Azért örülök, hogy akadnak ilyen jó könyvek, bár az elszomorít, hogy bár egyedi ötlet, és a kivitelezése is egész jó, nem kap akkora hírnevet, mint néhány újabb, de sokkal rosszabb minőségű írás.

És végül idén már nem kell többet suliba menni. Végre jut időm mindenfélére, például rengeteg olvasásra, új blog létrehozására, rendezkedésekre, ékszerkészítésre - első üveglencsés próbálkozásom katasztrófába fulladt -, rajzolgatásra, szóval tényleg mindenfélére, ami csak eszembe jut. Kivéve az írásra. A gonosz ihlet-manóm mostanában megharagudhatott rám, mert az íráshoz egy csepp ötletet sem akar hozni, akárhogy is kérlelem. :)

 Alkotásaim az elmúlt napokból :)

A suli utolsó hetében már szinte semmit sem csináltunk, csak filmet néztünk. Mivel az ilyenek nem nagyon kötnek le, inkább rajzoltam egyik kitalált szereplőmet. Nem a legjobb, de néha csak ilyenre telik. :)

Imádom ezeket a kellemes színeket. Az új blogunkra készült :)

Kedvenc részem - a tegnapi könyvespolc dekorációm. Néha nem árt egy kicsit téliesebb hangulatot hozni, ha az időjárás már nem akar.... :)
A Méreghercegnő (Poison Princess) volt a Könyvmolyképző kiadónál a szeretetcsomagos ajándék könyvünk, az Árnyból az angyal, a Kék liliom, és a Whitechapel réme még nem került ki, vagyunk olyan mazochisták, hogy karácsonyig várjunk az elolvasásukkal, addig magunk elől csomagolópapírba rejtettük az újabb csodákat. :)

 Ezeken kívül még készült egy rajzom Luciferről, de arról nem lett jó kép, ahogy az elbénázott nyakláncomról sem. :)

A jövő évi tervezgetéssel úgy vagyok,m hogy idén kihagyom, csak annyi a terv, hogy azt csináljam, amit szeretnék, és hogy minél inkább önmagam legyek. Egyszerűnek hangzik, de nem minden esetben sikerül. Most egy időre jönnek a sulis unalmas hétköznapok, azután, alig fél év múlva, hihetetlen, de elkezdődik majd az igazi élet - erre viszont nagyon kíváncsi vagyok! :)

Anastasia részlet

"Ahogy megpillantottam a démonokat, eszembe jutott a néhány héttel - nekem úgy tűnt, néhány élettel - ezelőtti látomásom. Most értettem csak meg, miért robbant apró szilánkokra a jégangyal, és, hogy a szilánkok miképp hasították fel az ördögi teremtmény bőrét. Aztán eszembe jutott az, ahogy megértettem az erdő beszédét. A fák alakját megjegyeztem, és ezt az emléket idéztem fel. A lombok susogására emlékeztető hang hallatszott. A szél elcsendesedett, csak azért, hogy egy pillanat múlva még haragosabban cibálja a hajam.
Amint kinyitottam a szemem, megdöbbentem: koromfekete hajam több méternyire meghosszabbodott, a tincseim vége indákká alakult, és a démonok ocsmány teste köré tekeredett. Az emberekre emlékeztető szörnyek bőre az indék érintése nyomán füstölni kezdett, és ahogy megkapták a számukra mérgező angyali részemet, köddé váltak.
Hát erre értette Lucifer, hogy az én erőm a leghatalmasabb... A természet része voltam, és ha kellett, eggyé tudtam válni a legnagyobb csodával."

Smaragdzöld

Kerstin Gier

Smaragdzöld

Időtlen szerelem 3.

Fülszöveg:

Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek.
Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó…
Érzelmi hullámvasút az évszázadokon keresztül: Gideon és Gwen kalandjai Kerstin Gier, kitűnő bestseller-szerző tollából.
Beleszeretsz!

Nehéz elengedni egy jól megalkotott világot, egy jó szereplőcsapatot, egy olyan történetet, ami egy kis idő alatt könnyedén az ember részévé vált. Félve vártam a trilógia utolsó részét, nem tudtam, folytatja-e azt a javuló, egyre izgalmasabbá váló tendenciáját, mint eddig, vagy marad lagymatag tinitörténetnek. Szerencsére sokkal jobb volt, mint a Zafírkék, így kellemes csalódás volt - leszámítva néhány apró hibát.

Könyvek, amiknek a borítója egyszerűen gyönyörű XX.

Az Assassini trilógia az, aminek nem teljesen értem, miért ilyenek a borítói. A hangulat úgy-ahogy összefügg, mindegyik titokzatos, de ha mondjuk egy utcán különböző plakáton jelennének meg, már nem biztos, hogy összekötném a három könyvet. Egyáltalán nem illenek össze, leszámítva az utolsó kettőn a piros ruhás alakot.

A Pusztító angyal borítója tetszik nekem a legjobban, tökéletesen visszaadja azt a misztikus hangulatot, amit a könyv rejthet. Sokkal csábítóbb, mint a következőek. Leginkább ez adja vissza azt a hangulatot, amit egy múltban játszódó könyvtől remélnék.

A Száműzött angyal borítója tetszett a legkevésbé. Kellemesek a színei, ha a kép nyári, de mivel nem az, nekem eléggé fura. A jobb felső sarok felé lévő vércseppek pedig csak úgy lógnak ott, jobb lett volna úgy megoldani, mint az Elátkozott angyal borítóján, hogy több helyen is legyen belőle. Utóbbi nagyon tetszik, főleg a telített színek miatt. Bár ennek is hideg-hangulata van, amit nem nagyon szeretek, attól még kifejezetten tetszik, érdekes, figyelemfelkeltő. Talán az első és a harmadik részt olvasnám el, ha borító alapján döntenék. De akármilyen is a külcsíny, a belbecsre attól még mindig kíváncsi vagyok. :)

Zenék: 2015 ősz

Az ősz hihetetlen gyorsasággal eltelt. Zeneileg talán ez az évszak ami a leghangulatosabb lehet, számomra legalábbis az. Most az ősz folyamán legtöbbet hallgatott zenéimet gyűjtöttem össze. :)

Eléggé a Three Days Grace-re emlékeztet, kicsit olyan, mintha egy tribute banda lenne, de nagyon tetszik ez a lendület, ami ebben a számban van.

Ha már említettem a TDG-t: Kicsit fura a szövege, de a ködös reggelek mindig eszembe juttatják. :)

Kis lelkesítő a komor hétköznapokra. :) És persze végre egy zene, amiben a csodálatos természet van az előtérben. :)

Ahhoz képest, hogy tizenegy éves felvétel, egészen jó, és persze az a hang... :)

Kicsit talán "nyavalygós", de attól még nagyon tetszik. :)

Szerelmes leszel tőle, úgy vigyázz! Ha másba nem is, a zenébe biztosan. :)

Ti miket hallgattok mostanában? Akadt olyan, ami tetszett? :)

Zafírkék

Kerstin Gier

Zafírkék

Időtlen szerelem 2.

Fülszöveg:

Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet.
A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja.
Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is.
Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni.
(Egyik sem igazán egyszerű!)
Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!
Romantikus, humoros, példátlan – Gideon és Gwen kalandjaival Kerstin Gier mindenkor elvarázsolja közönségét.

 A Rubinvörös után már alig vártam, hogy megkaparinthassam ezt a könyvet. Amint sikerült megszereznem, már neki is láttam az olvasásának. Nem voltak túl magam elvárásaim, elvégre az első résznek is voltak hibái, de azért sok jót elvártam ettől a könyvtől, és magasan túlteljesítette az elvárásaimat. :) Végre egy olyan könyv, ami bár második rész, mégsem unalmas, átvezető, előkészítő csak, hanem tovább bontakozik a cselekmény, és végig izgulhatunk. :)

Bordó és fehér - vagyis eddigi életem legkülönlegesebb napja, a szalagtűzőm :)

a csapat! :) keringő fordított beállással. :)

November huszonhetedikén elérkezett a szalagtűzőm napja. Rengeteg előkészület előzte meg, mind a  táncpróbák, mint a kinézeti dolgokra való készülés miatt. Egy héttel azelőtt már mindenki túlságosan izgult, még a fiúk egy nagyobb is látszott, hogy nem teljesen nyugodtak, persze ezt nem vallották volna be... :)

Képcsokor: Őszi Kisszékely

A kisszékelyi képekből sosem elég :D Főleg, hogy ez a kis falu minden évszakban szép! Most az elmúlt három hónapban készült képeimből szemezgettem. :) Néhol beleszerkesztettem, inkább a színek telítettségét segítettem elő ezzel, mivel a telefonos képek nem szoktak valami jó minőségűre sikerülni... :)

Képcsokor: Steampunk

Számomra ezt a stílust a színei, és a fogaskerekes-bonyolult elrendezései tették széppé, különlegessé. Próbáltam összeszedni olyan képeket, amik eléggé visszaadják a hangulatát, és nem erőltetett, mint például hogy egy ékszert letesznek egy fehér alapra. nekem az nem tetszik, ellenben amik most következnek, azok nagyon. :)

Könyvek, amiknek a borítója egyszerűen gyönyörű XIX

Jó ideje gondolkodtam már azon, mi is legyen ezzel a bejegyzéssorozattal. Egyszerűen nem találtam olyan borítót, amire jó érzéssel azt mondtam volna, hogy igazán tetszik. Hogy semmit sem változtatnék rajta. Ennek több oka van, egyrészt, hogy mostanában nem nézelődök könyvek után, egyszerűen vagy kedvem, vagy időm nincs rá, másrészt ott van az, hogy egyre finnyásabb vagyok, egyre kevesebb dolog tetszik, legalábbis kinézetben. A legkisebb dolog is annyira fel tud bosszantani, hogy azt mondom, nem is tetszik már az egész, még akkor is, ha ez nem teljesen így van. :)

Ám a Szentjánosbogár lányok borítója mégis elnyerte a tetszésemet. Tetszik az egyszerűsége, hogy nem túlbonyolított, mégis szép, kellemes ránézni. Szép a betűtípus, kellemes a színösszeállítása is. Az utóbbi miatt tetszett meg. Nekem visszahozza az esték hangulatát. Azokat a kellemes esték hangulatát, amikor az ember leül egy könyvvel, és olvasgat egy kellemes történetet, vagy amikor egyedül sétál a kihalt utcákon, utóbbi dolog színeit hozza ez a borító, és épp ezért tetszett meg. Illetve ez az üveg és fény téma, az ami nagyon-nagyon tetszik. Örökké el tudnám nézegetni. :)

Egy régebbi írásom (Elátkozottak) részlete: A Boszorka halála

17.

Már majdnem kilépett a tisztásra, mikor nyöszörgést hallott, mire jéggé dermedt. Nem, nem lehet ő az, gondolta hitetlenkedve. Az egész helyzetet kezdte egyre valószerűtlenebbnek látni. Nem tudta elhinni, hogy a nővérét, akit mindig olyan sokra tartott, valaha újra látja majd. Mintha csak biztatni  akarná, menjen oda, újra hallotta azt a fájdalmas hangot.

 Sietve indult a nőhöz. Az a néhány farkas, aki közöttük állt, úgy távolodott el előle, mintha csak parancsszóra tenné.

 És akkor meglátta őt, ahogy ott feküdt, letűnt korokat idéző szoknyában, fekete, derékig érő haja úgy terült el körülötte, mintha vízen lebegne. Sápadt arcán sötétvörös csík futott végig.

Lenának eszébe jutott, hogy amikor Seraphina fiatal korában túl sokszor használta az erejét, ugyanígy vérzett az orra.

 - Hát élsz! - remegett meg a hangja. Letérdelt a nő mellé, mire az megfogta a kezét, mintha csak így akarna meggyőződni a valóságosságáról.

 - Eljöttél - állapította meg Seraphina döbbenten. Zavarodott tekintete a húgán állapodott meg.

 Lenának könnybe lábadt a szeme, miközben bólintott. Mióta szerette volna látni őt! És most végre megtalálta...

 - Nem sok időm van.. Elfogyott az erőm, lassan meg fogok halni... De te, még sokáig élsz majd... Vigyázz a farkasokra... Megszerettem őket... - Mondta lassan, akadozva. Lena nem akarta ezt. És mégis, muszáj lesz megígérnie.

 - Vigyázok majd rájuk - fogadta meg csendesen, mire Seraphina arcán valami, számára megfejthetetlen kifejezés suhant át.  Nem tudta, ilyen hosszú idő után mit mondjon neki. Az sem segített, hogy a nővére egyre gyengébb lett, figyelmeztetvén őket arra, hogy már nincs sok idejük.

 - Szeretlek. Vigyázz magadra. Vigyázni fogok rád - jelentette ki Seraphina úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Igaz, számára az is volt.

 Lena torka elszorult, ahogy rájött, mit jelent ez a pár mondat, hogy nővére mikor mutatta csak ki az érzéseit. A testvére arca felé hajolt, hogy adjon rá egy puszit, ahogy búcsúzáskor szokták, de a mozdulat közben megtorpant, mikor Seraphina szája kinyílt, mintha mondani akarna valamit, de szavak helyett csak valami furcsa, lilásfekete, füst szerű anyag jött ki a száján, ami Lena arcára szállt, és a bőre alá kúszott.

 Könnyei függönyén keresztül még látta, hogy a nővére szeme megváltozik, ahogy a lelke távozik. Halványan érzékelte, hogy a farkasok köréjük gyűlnek, és megállnak mellettük.

Touch - Érintés

Jus Accardo

Touch - Érintés

Denazen 1.

Fülszöveg:

Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.

Mint minden felkapott könyvnek, ennek is kicsit félelemmel álltam neki. Már az első néhány oldalnál kiderült, hogy a félelmem alaptalan, ugyanis nem egy nyálas tiniregényt rejt a borító, hanem egy kemény, jól kidolgozott történetet.

Közösségi szolgálat a könyvtárban - tapasztalataim

Most, hogy nemrégiben bevezették az érettségihez kötelező ötven óra önkéntes munkát, sokan nem tudják, merre menjenek. Most ehhez nyújtanék egy kis segítséget, elsősorban könyvkedvelőknek. Egy kicsit mesélek arról, mit csináltam, mi tetszett és mi nem, meg ilyesmik. :)  

(Képek híján sajnos csak netről szedett képekkel tudom színesebbé tenni ezt a bejegyzést. (: )

A munkák: játszóház előkészítés, polctörlés, kiállítás leszedése, új újságok/magazinok bejegyzése és pecsételése, régi és új nyilvántartások összehasonlítása, statisztika készítése.

A legtöbbeknek, ha nem mindenkinek, csak nyűg ez a kötelező óraszám, de azért mégsem volt ez olyan förtelmes... hogy miért? Olvass tovább! :)

Andrew Lucas McIlroy interjú

Lassan egy éve, hogy kezembe akadt az Árnyból az angyal című könyv, vagyis, hogy bepillantást nyerhettem Lucas különleges világába. Ezúttal kicsit kifaggathattam, többek között arról, hogy miért kezdett írni, hogyan ír, hogy jött az ötlet az Árnyból az angyal-hoz, és, hogy miket tervez.

***

októberi összesítés + novemberi tervek és inspirációk :)

Sziasztok!
Ahogy közeledik az év vége felé, mintha gyorsabban telne az idő. Hihetetlen, hogy az álmosító napok milyen gyorsan elrohannak.

A suliban szerencsére jól haladnak a dolgok, önmagamhoz képest igencsak jó jegyek (tanulás nélkül, mint mindig), és szépen haladunk a szalagtűzős tánccal is. A közösségi szolgálatot is befejeztem. :) A könyvtárban töltöttem le, és erről majd szeretnék egy kis tapasztalatos bejegyzést is, mivel eléggé érdekes, sokszínű volt, nem is gondoltam, hogy ilyen. :) Így most már kicsit több időm marad majd mindenre.

Már visszaszámolunk a szalagtűzőig. Van, aki azért, mert borzasztóan várja, és van, aki azért, hogy minél előbb túlessen rajta. :)

egyetlen előnye, ha Te gyűjtöd az idézetet, biztos olyan kerül a meghívóba, amit amúgy is szeretsz. :)

A rajzolásban eléggé rosszak a helyzetek most, alig rajzolgatok valamit :D Októberben csak két említésre méltó rajzom lett. :) 

angyalos-pontozós...

Johnny Depp (akart lenni :)

Egyre többet olvasgatok, és elkezdtem egy új történetet írni, a Kísértő emlékeket. :) Még az első fejezettel kínlódok - furcsa, hogy az első és az utolsó fejezettől rettegek mindig a legjobban, mintha csak és kizárólag ezen állna vagy bukna az egész sztori -, de már most kezd előjönni a hangulata, ami szép gyorsan beszivárog a mindennapjaimba. :)  Jó lenne beadni az Aranymosás pályázatra, de nem tudom, addig kész leszek-e vele, és hogy mennyire fog tetszeni, mennyire lesz jó, szóval ez még csak egy ötlet.

Jó szólásokat persze most is jegyeztem. Jó visszaolvasgatni ezeket, és jókat derülni, vagy éppen elgondolkodni. :)

Angol szódolgozatban: pénz átutalás egyik osztálytársam szerint: "transformer money"

 véletlenül egyik képem alá: "tél vége felé, egy nyári délutánon."

Az osztály nem figyel, nem haladunk a verselemzéssel. Tanár: "Nem figyeltek, és ezt a verset kell majd elemezni érettségin, és én halálra fogom röhögni magam, ha-ha-ha."

Osztálytársam érthetetlenül kérdezett valamit, amit nem ismételt meg, mire a tanár: "Yes, sir, bár semmit sem értettem belőle. De attól még tanulságos volt."

Magyartanárunk a munkautálatról, és a péntek-várásról: "Mi lenne, ha egy héten minden nap örülnénk? Eltelik az életünk úgy, hogy a pénteket várjuk. Aztán egy pénteki napon boldogan dobjuk fel a papucsot."

Persze megint utoljára hagytam a legjobbat. Jó bejárni néhány órára, olyan dolgokat hallhatok, amik változtatnak a gondolkodásomon. Már csak ezért is szeretek suliba járni. Több indok, meg, nem nagyon jut eszembe... :)

Terveim novemberre:

- Szalagtűzőn minél hamarabb túl lenni (mintha ezt annyira tudnám siettetni...)

- írni, írni, írni, minél többet. :)

- borítóterv Phury könyvéhez (Fekete Tőr Testvériség 6.). igen, még mindig nem készült el... :)

- apró rajzok minél több témában, medálokhoz.

- befejezni két könyvet, amiket elkezdtem. eddig még csak jókat tudok mondani róluk, de majd ha végeztem velük, kifejtem pontosan miről mit gondolok. :)

inspirációim

Könyvek, amiknek a borítója egyszerűen gyönyörű XVIII.

A Hollófiúk

Álomrablók

Kék liliom

A Hollókirály

A Hollófiúk sorozatról eddig fogalmam sincs, miért nem írtam, pedig egyik legnagyobb kedvenceim. Eddig még csak az első két rész jelent meg itthon, a Kék liliom elvileg ősszel jelenik meg, a Raven King pedig csak jövőre jelenik meg Amerikában...

Mindegy, a lényeg, hogy igazán szépek, főleg így együtt. Bár az nekem fura, hogy az első két rész kékes-rózsaszínes, a többiben például már nem jelenik meg a rózsaszín. Sőt, ez a zöldes dolog eléggé fura, túlságosan kilóg a sorból... Az utolsó résznél szerencsére már valamennyire visszatértek az eredeti színekhez. Így együtt eléggé fura, ha a stílus nem lenne egyértelműen ugyanaz, nem biztos, hogy azonnal látszana, hogy egy sorozathoz tartoznak. Formára a Kék liliom tetszik, színre inkább a Hollókirály. Ám  nálam mégis a Hollófiúk borítója a kedvenc, talán az illik legjobban a hangulatához. :)

Interjú Macher Zolival, az Ihalator énekesével és gitárosával :)

Pár hónappal ezelőtt barátnőm küldött át egy Ask.fm-es linket, nézzek már körül, érdekesek a válaszai. Így hallottam először Macher Zoliról, akiről később megtudtam, az Inhalator nevű zenekar énekese és gitárosa. Miután meghallgattam a zenéiket, rájöttem, akad még olyan zenekar, amelyik simán megérdemelné, hogy többet foglalkozzanak vele.

Feltettem Zolinak néhány kérdést arról, hogyan szerette meg ezt a fajta zenét, hogyan indultak el, és hogy mit szeretnének majd. :)

***